Esettanulmány 1

Egy harmincas nőről szól az esettanulmány. Mikor felhívott elcsukló hangon, kevés energiával mesélt valamiről, ami anyukájánál történő építkezéssel, felújítással kapcsolatos probléma. Sejtettem, hogy ennél mélyebb dologról lesz szó. Mondta, hogy rosszul alszik, sokat jár ez a téma a fejében és előfordult, hogy sírva fakadt. Pontosan ő sem tudta, hogy miért viseli meg ennyire.

Eljött hozzám, nem tudta, hogy mire számítson. Röviden elmondtam, pár mondatban, hogy mi ez a módszer és mit fogok csinálni. Azt mondta próbáljuk ki, nem tudja mire számítson. Kicsit szkeptikus volt, hogy ettől a módszertől jobban lesz-e.

Elkezdtük a kopogtatást arra, amit mesélt, a tényekre.

Annak ellenére, hogy kimerült vagyok az építkezés miatt.

Annak ellenére, hogy a férjem sokat segít anyukámnak és ez zavar.

A téma terelődni kezdett anyukájára, nem tudtam pontosan én sem, hogyan kapcsolódik, de érezhető volt, ahogyan róla beszélt, hogy több köze van a rossz közérzetéhez, mint magának a tényeknek.

Egy idő után minden ponton mást mondtam és kértem, ha igaznak érzi, akkor ismételje meg, ha nem akkor ne.

Az egyik pontnál az jutott eszembe, hogy azt mondja: Az anyukámnak nem fontos a véleményem. Szóba került már az édesanyja, de nem ilyen összefüggésben.

Ennél a résznél elkezdett sírni az ügyfél, én nem hagytam abba a kopogtatást, de főleg a kulcscsontjánál kopogtattam.

Miután abbahagyta a sírást, erre is kopogtattunk pár kört, láthatóan megkönnyebbült és jobban érezte magát.

Azt választom módszerrel mondtunk a végén pozitív mondatokat is.

Megkérdeztem, hogy honnan fogjuk tudni, hogy eredményes volt az ülés, hogyan tudjuk, hogy elértünk-e valamit. Azt mondta, hogy ma találkozik a szereplőkkel, így hamar ki fog derülni, hogy hasonló érzései lesznek-e. Kértem, hogy majd mondja el, hogyan alakult.

Majd ő összefoglalta a történteket és elmondta, hogy nem is gondolta, hogy emögött, amin már hete óta rágódik, egy ilyen dolog állhat.

És talán azt is, hogy nem gondolta, hogy ilyen hatékony lesz ez a módszer.

Egy pár nappal később telefonon mesélte, hogy képzeljem el, az ekcémája elmúlt a kezéről, amivel már egy éve küzdött.

Nagyon megörültem ennek a történetnek.

Az eddigi legnagyobb sikeremnek éltem meg ezt a találkozót. Úgy gondolom ez azért sikerült ennyire jól és azért értünk el nagyon jó eredményt egy ülés alatt, mert nyitott volt és megvolt a kölcsönös bizalom és a szimpátia. Azt erősítette meg bennem, hogy nagyon fontos a rokonszenv és a szimpátia, ha ez nincsen meg, akkor sehova nem jutunk.