Esettanulmány 8

Ez az esettanulmány saját magamról szól, illetve az egyik cicámról.

Nagyon sok mindenre használom az EFT-t, de hogy lássátok, hogy nemcsak magunkra lehet vele hatni, hanem másokra is, íme egy példa.

Az egyik cicám, Bella rém válogatós, mióta él, 6 éve. Mindig finomabbnál, finomabb és újabbnál újabb cicakajákat veszek neki, hogy egyen, mert egyszer majdnem kiszáradt és nagyon megijedtem, persze azóta van FÉLELEM bennem azzal kapcsolatban, hogy nem eszik.

És mindig könyörögtünk neki, hogy egyen, de semmi. Eszik egy kis szárazat és kész, ami jó, de az nem nedves étel, nincs benne annyi víz.

Most már háromszor is azt csináltam, hogy míg adtam neki enni és vártam, hogy egyen, addig saját magamon kopogtattam, nem rajta és nem rá, a saját félelmeimen, hogy nem eszik és kiszárad és beteg lesz és meghal stb. és eddig mind a három alkalommal, míg ezt csináltam evett 🙂

Hát folytatom a kísérletet és figyelem, hogy mindig eszik-e, amikor szánok arra időt, hogy kezeljem MAGAM.

Sokan nem értik, hogyha más emberekkel van bajuk akkor miért magunkon kell dolgozni.

Hát azért, mert a mi érzéseink, a mi félelmünk, az BENNÜNK VAN, különben nem hatna ránk, különben nem éreznénk.

Van, amikor nem hat rád, hogy valaki mit mond vagy tesz és valamikor igen.

Mi a különbség?

Hát az, hogy beengeded-e magadba. Ha igen, onnantól a TE bajod. Onnantól foglalkozni érdemes vele.

A hajó is csak akkor süllyed el, ha a víz belekerül.

Mi valójában sosem mások által és mások miatt leszünk szomorúak és idegesek.

Ami másban idegesít az tükör.

Csak akkor sértődünk meg, ha igazat mond a másik.

Ha nekem azt mondják ronda, vöröshajú fiú vagyok, nem fogok megsértődni. Igaz?

Annyira szeretném, ha ezt mindenki tudná.