Esettanulmány 3

Egyik nap felkeltem és alig bírtam mozgatni a kezemet. Nagyon fájt. Nem tudtam vele szorítani és felemelni sem tudtam a kezemet. Olyan volt, mint néhány évvel ezelőtt az ínhüvelygyulladás.

Először arra kopogtattam, hogy fáj, 8-9-es erősséggel fájt, 10-es skálán.

Aztán az jutott eszembe, hogy a kar a munkát szimbolizálja. Én ráadásul van, hogy azzal is dolgozom.

És most éppen nincsen munkám, túl sok ügyfelem.

Kopogtattam arra, hogy nincsen fix munkám, nincsen fix keresetem és éppen nincsen sok ügyfelem.

Ezek után csökkent a fájdalom kb. a felére.

Majd az jutott eszembe, hogy gyerekként sokszor azért “fájdítottam meg valamimet”, hogy odafigyeljenek rám, hogy én is kapjak szeretetet, sajnálatot stb.

Eszembe jutott, hogy a férjem éppen beteg és most rá figyelünk és ő kap több gondoskodást.

Hát erre is kopogtattam, erre a rossz mintára.

Ezután elmúlt a kéz fájdalom teljesen és nem is jött vissza.

Sajnos elég cikinek is nevezhetjük ezeket, hogy ilyen indok áll egy bizonyos fájdalom mögötte, de valójában nincsen olyan, hogy jó és rossz, minden csak van és ha megértjük, hogy mi motivál, mozgat minket, akkor könnyebb lesz az életünk és akár egy fizikai fájdalom is elmúlhat.

Úgy gondoltam érdekes lehet, hátha más is magára ismer.